Most a ligetbe bolygok délután
És úgy jövök meg, mint egy temetésrül.
Talpig fekete gyászoló ruhám
S vörös szemem a könnyektől sötétül.
Fekete kalap és egy lomha bot
S én révedten álmodva ballagok.
Levelük a fák az aszfaltra sírják
És csengenek és zengenek
Az utolsó neszek, az őszi trillák.
Kosztolányi Dezső: Őszi koncert